Ezt a kifejezést néha a természetes remanens mágnesezésre is használják.
A paleomágnesesség (vagy a paleomágnesesség az Egyesült Királyságban) a Föld mágneses mezőjének feljegyzése a kőzetekben, üledékekben vagy régészeti anyagokban. Bizonyos ásványok a sziklákban rögzítik a mágneses tér irányát és intenzitását, amikor azok kialakulnak. Ez a rekord tájékoztatást nyújt a Föld mágneses mezőjének múltbeli viselkedéséről és a tektonikai lemezek korábbi helyéről. A vulkáni és üledékes kőzet-szekvenciákban (magnetostratigráfia) megőrzött geomágneses megfordítások rekordja geokronológiai eszközként használt időskálát jelent. A paleomágnesességre specializálódott geofizikusokat paleomagnetistáknak nevezik. A paleomagnetisták vezetik a kontinentális drift-hipotézis újjáéledését és átalakítását lemez tektonikává. A látszólagos poláris vándorút az első világos geofizikai bizonyítékot szolgáltatta a kontinentális sodródásnak, míg a tengeri mágneses anomáliák ugyanezt tették a tengerfenék elterjedése szempontjából. A paleomagnetizmus a lemez tektonika történetét időben újra kiterjeszti, és alkalmazzák a kontinentális töredékek vagy terranes mozgására. A paleomagnetizmus nagymértékben támaszkodott a rock mágnesesség új fejleményeire, ami viszont alapot szolgáltatott a mágnesesség új alkalmazásainak. Ezek közé tartoznak a biomágnesesség, a mágneses szövetek (a sziklák és a talajok törzsmutatói) és a környezeti mágnesesség. [Föld mágneses mezője][Geochronology][Geofizika][Lemeztektonika][Seafloor terjedése] |