Tag : Bejelentkezés |Bejegyzés |Feltöltés ismeretek
Keresés
ragozás [Módosítás ]
A nyelvtanban, az inflexió vagy inflexió - amelyet néha véletlennek neveznek - egy szó módosítása, amely különböző nyelvtani kategóriákat (pl. Feszültség, eset, hang, aspektus, személy, szám, nem és hangulat) fejez ki. Az igek ingadozását konjugációnak is nevezik, és a főnevek, melléknevek, adverbek, névmások, meghatározók, résztvevők, prepozíciók, posztpozíciók, számok, cikkek stb.
Az inflexió egy vagy több grammatikai kategóriát fejez ki egy előtaggal, utótagdal vagy infixelemmel vagy egy másik belső módosítással, például magánhangzó változással. Például a latin ige ducam, ami azt jelenti, hogy "vezetek", magában foglalja a -am kifejezést, a személy kifejezését (első), a számot (egyszemélyes) és a feszültséget (jövő). Ennek az utótagnak a használata inflexiós. Ezzel ellentétben az angol "Meg fogom vezetni" mondatot, az ólom szót nem illeszkedik semmilyen személyhez, számhoz vagy feszültséghez; egyszerűen az ige csupasz formája.
Egy szó beszédes formája gyakran tartalmaz egy vagy több szabad morfimát (egy olyan értelemegység, amely önmagában is szó szerint állhat), és egy vagy több kötött morfémát (egy olyan értelemegység, amely nem állhat önmagában szóban). Például az angol szó az autók egy olyan főnév, amely a számra illeszkedik, kifejezetten a többes szám kifejezésére; a tartalom morfém kocsi nincs megkötve, mert egyedül állhat szónak, míg az utótag s kötve van, mert nem állhat egyedül szóban. Ezek a két morfémák együtt alkotják az inflected word autókat.
Azok a szavak, amelyek sohasem terjednek az inflexiónak, azt mondják, hogy invariánsak; Például az angol ige egy invariáns tételnek kell lennie: soha nem vesz egy utótagot vagy változó formát más nyelvtani kategóriába. A kategóriáit csak a saját kontextusából lehet meghatározni.
Ha egy mondatban szereplő több mint egy szó formanyomtatványait vagy szórásait a nyelv szabályai szerint összeegyeztethetőnek kell tekinteni, akkor az egyezség vagy egyezség néven ismert. Például, a "kórus énekel", a "kórus" egy egynemű főnév, ezért a "jelenik" a jelen feszültsége korlátozza a harmadik személy szinguláris utótagjának "s" használatát.
Azok a nyelvek, amelyek bizonyos fokú ingadozással rendelkeznek, szintetikus nyelvek. Ezek nagyon erősek lehetnek (például a latin, a görög, a spanyol, a bibliai héber és a szanszkrit), vagy gyengén illeszkednek (például angolul). Az olyan nyelveket, amelyek annyira beszorultak, hogy egy mondat egyetlen, nagyon beillesztett szóból állhat (mint például sok amerikai indián nyelv), poliszintetikus nyelveknek nevezik. Azok a nyelvek, amelyekben az egyes inflexiók csak egy grammatikai kategóriát közvetítenek, mint például a finn, agglutinációs nyelvekként ismertek, míg azok a nyelvek, amelyekben egy adott inflexió több grammatikai szerepet (pl. az úgynevezett fúzionális. Az olyan nyelveket, mint a mandarin kínai, amelyek soha nem használják az inflexiókat, analitikusnak vagy izolálónak nevezik.
[Grammatikus feszültség][Grammatikus eset][Grammatikus szempont][Grammatikus személy][Grammatikus szám][Grammatikus nem][Grammatikus hangulat][Ige][Grammatikus konjugáció][Főnév][Melléknév][Határozószó][melléknévi igenév][Cikk: nyelvtan][képző][Szintetikus nyelv][Ősi görög][spanyol nyelv][angol nyelv][Finn nyelv][német nyelv][Fúziós nyelv][Analitikus nyelv]
1.Példák angolul
2.Rendszeres és szabálytalan inflexió
3.Visszautasítás és konjugáció
3.1.Inflexiós paradigma
4.A származáshoz képest
5.Inflexiós morfológia
6.Különböző nyelveken
6.1.Indoeurópai nyelvek (fúziós)
6.1.1.angol
6.1.2.Egyéb német nyelvek
6.1.3.Latin és a román nyelvek
6.1.4.Balti nyelvek
6.1.5.Szláv nyelvek
6.2.Arab (fuzionális)
6.3.Uráli nyelvek (agglutinatív)
6.4.Altaic nyelvek (agglutinatív)
6.5.Baszk (agglutinatív nominális inflexió / fúziós ige-inflexió)
6.6.Szárazföldi délkelet-ázsiai nyelvek (elkülönítve)
6.6.1.kínai
6.7.Japán (izoláló / agglutináló)
6.8.Kiegészítő nyelvek
6.8.1.eszperantó
6.8.2.Ido
6.8.3.Interlingua
[Feltöltése Több Tartalom ]


Szerzői jog @2018 Lxjkh