A nyelvtanban egy záradék a legkisebb grammatikai egység, amely teljes javaslatot fejezhet ki. Egy tipikus záradék egy tárgyról és egy predikátumból áll, az utóbbi tipikusan egy ige-mondat, egy ige bármilyen objektummal és más módosító eszközökkel. Azonban a témát néha nem mondják ki vagy kifejezetten, gyakran a null tárgyú nyelvek esetében, ha a téma a kontextusból elérhető, de néha más nyelveken is megjelenik, például az angol (mint a kötelező mondatok és a nem véges mondatok). Egy egyszerű mondat általában egy véges záradékból áll, amelynek véges ige független. A komplexebb mondatok több záradékot tartalmazhatnak. A főbb záradékok (mátrix-záradékok, független záradékok) azok, amelyek önmagukban mondhatnának. Az alárendelt záradékok (beágyazott záradékok, függő záradékok) azok, amelyek kínosak vagy hiányosak lennének, ha egyedül lennének. [angol nyelvtan][Grammatikus eset][Grammatikus konjugáció][Grammatikus hangulat][Grammatikus szempont][Voice: nyelvtan][Grammatikus szám][Grammatikus személy][Melléknév][Határozószó][meghatározottsága][Meghatározó][képző][Bőrönd][Angol fonológia][Nyelv hossza][Idióma][Indulatszó][Főnév][Kifejezés][Angol birtokos][Prepozíció és posztpozíció][Betűszó][Kötőjel][Angol helyesírás][Az angol igealakok használata][Javaslat][Tárgy: nyelvtan][Tárgy: nyelvtan][Imperatív hangulat][Mondat: nyelvészet][Véges ige] |