Pratyabhijna (szanszkrit: प्रत्यभिज्ञा pratyabhijñā, lit. "re-cognition") egy idealista monista és teisztikus filozófiai iskola a kasmíri Shaivizmusban, amely a 9. századból származik. A rendszer neve a leghíresebb munkájából származik, Īśvara-pratyabhijñā-kārikā Utpaladeva.:254 Etimológiailag Pratyabhijna prati-ból jött létre - "valamikor ismert, most már feledésbe merült", abhi - "azonnali" és jñā - "tudni". Tehát a jelentés az egyén közvetlen ismerete, elismerése. A filozófia a védikus tudás folytatása. : 117 Ennek a filozófiának a központi tézise, hogy minden a Shiva, az abszolút tudat, és lehetséges újra megérteni ezt az alapvető valóságot, és szabadulhat meg a Shivával azonosított és boldogságba merített korlátozásoktól. Így a rabszolga (pasu - az emberi állapot) a mesterré válik (pati - az isteni állapot): 254 [Shakti][Parvati][Durga][Kartikeya][Shvetashvatara Upanishad][Tirumurai][Karma][Maya: illúzió][Jóga][Lingayatism][Abhinavagupta][Basava][Jyotirlinga][Hindu filozófia][Samkhya][Nyaya][Vaisheshika][védanta][Advaita Vedanta][Vishishtadvaita][Dvaita Vedanta][Bhedabheda][lókájata][ádzsívika][buddhizmus][dzsainizmus][vaisnavizmus][Smarta Tradition][Shaktism][Jayanta Bhatta][Gaudapada][Adi Shankara][Vidyaranya][Madhusūdana Sarasvatī][Rámakrisna][Madhvacharya][Bhaktisiddhanta Sarasvati][Nigamananda Paramahansa][Kapila][Patanjali][Hindu szövegek][Smriti][Számavéda][Atharvavéda][Brahma Sutrák][Purva Mimamsa Sutras][Patanjali Jóga Sutrák][Pramana][Puránákban][Dharmaśāstra][Arthashastra][Shiva Samhita][Indiai filozófia][Idealizmus][Monizmus] |