A rabló báró vagy rabló lovag (német Raubritter) gátlástalan feudális földtulajdonos volt, aki fegyveres harcot indított, miközben a fief jogállása védett. A középkori rablóbaronok kirabolták a kereskedőket, a szárazföldi utazókat és a folyami közlekedést. Lehet rabolni rakományokat, ellopni az egész hajókat, vagy elrabolni a váltságdíjat. Egyes rablóbaronok megsértették a szokásokat, amelyek alapján a Rajnán autópályadíjakat gyűjtöttek, vagy magasabb díjakat számoltak fel, mint a szabvány, vagy a Szent Római császár hatalma nélkül. A Szent Római Birodalom Nagy Interregnum néven ismert történelmének időszakában (1250-1273) az ilyen autópályadíjak száma birodalmi tekintély hiányában robban. A "Raubritter" kifejezést Friedrich Bottschalk 1810-ben kitalálta. [Nürnbergi kastély][Feudalizmus] |