Elemi Parmenides (görög: Παρμενίδης ὁ Ἐλεάτης, a késő hatodik vagy az ötödik ötödik század elején) Maga Graecia (Nagy-Görögország, Dél-Olaszország is) előszókratikus görög filozófusa volt. Ő volt az Eleatic filozófia iskolájának alapítója. A Parmenides egyetlen ismert műve egy vers, a természet, amely csak töredékes formában maradt fenn. Ebben a versben Parmenides leírja a valóság két nézeteit. Az "igazság útján" (a vers részeként) elmagyarázza, hogy a valóság (az úgynevezett "mi-van") egy, a változás lehetetlen, és a létezés időtlen, egységes, szükséges és változatlan. A "véleményformálásban" magyarázza a látszat világát, amelyben az érzékszervi képességek olyan hamis és megtévesztő fogalmakhoz vezetnek. Őt a metafizika vagy ontológia alapítójának tartják. [Nyugati filozófia][Metafizika][Püthagorasz][Elea zenéje][Plató][Baruch Spinoza][Friedrich Nietzsche][Martin Heidegger][Ősi görög] |