A relatív társkeresés a múltbeli események relatív sorrendjének meghatározása (azaz egy tárgy kora a másikhoz képest), anélkül, hogy feltétlenül meghatározná az abszolút életkorukat (azaz a becsült életkort). A geológiában a kőzet vagy a felületes lerakódások, a fosszíliák és a litológiák egy stratigrafikus oszlop egymáshoz való korrelációját használhatják. A 20. század elején felfedezett radiometrikus tárlat felfedezését megelőzően a régészek és a geológusok az abszolút társkeresés eszközeit használták relatív társkereséshez az anyagi korosztályok meghatározásához. Bár a relatív társkeresés csak azt a sorrendi sorrendet határozhatja meg, amelyben eseménysorozatok történtek, és nem akkor, amikor történtek, hasznos technika marad. A biostratigráfia relatív társkeresése a paleontológiában az előnyös módszer, és bizonyos szempontból pontosabb. A szuperpozíció törvénye, amely kimondja, hogy a régebbi rétegek mélyebbek lesznek a helyszínen, mint az újabb rétegek, a "relatív társkeresés" összefoglaló eredménye, amelyet a geológiában megfigyeltek a 17. századtól a 20. század elejéig. [Történelmi nyelvészet][Utah][Rock: geológia][kövület][Geológus][Paleontológia] |