Görögország területe hegyvidéki, és ennek eredményeképpen az ókori Görögország számos kisebb régióból áll, amelyek mindegyike saját dialektusával, kulturális sajátosságaival és identitásával rendelkezik. A regionalizmus és a regionális konfliktusok az ókori Görögország kiemelkedő jellemzői voltak. A városok általában völgyekben helyezkedtek el a hegyek között, vagy a part menti síkságokon, és ők uralkodtak egy körülöttük lévő területen.Délen feküdt a Peloponnészosz, amely maga Laconia (délkelet), Messenia (délnyugat), Elis (nyugat), Achaia (észak), Korinthia (északkelet), Argolis (kelet) és Arcadia (középső) régiói. Ezek a nevek mai napig a mai Görögország regionális egységei maradnak fenn, bár némileg eltérő határokkal. Görögország északi része, Közép-Görögország néven ismert, Aetolia és Acarnania nyugati részén, Locris, Doris és Phocis központjában, míg keleten fekvő Boeotia, Attica és Megaris. Északkelet feküdt Thesszáliában, míg Epirus északnyugatra feküdt. Epirus az Ambraci-öböltől délre a Ceraun-hegységig és az északi Aoos-folyóig húzódott, és Chaónia (északi), Molossia (középen) és Thesprotia (déli) állt. Az északkeleti sarokban Macedónia volt, amely eredetileg Alsó-Macedónia és régiói, például Elimeia, Pieria és Orestis volt. Makedón Sándor idejében Makedón Argeád királya kezdett kibővíteni Felső-Macedónia, a független makedón törzsek által lakott földeket, mint a Lyncestae és az Elmiotae, valamint az Axius folyón túl Nyugat felé Eordaia, Bottiaea, Mygdonia, és Almópia, a trák törzsek által rendezett régiók. Macedóniától északra feküdtek különböző nem görög népek, mint például az északra fekvő paónok, az északkeleti trakák és az ilírusok, akikkel a macedónok gyakran ütköztek, északnyugatra.Chalcidice korán telepedett le a déli görög telepesek, és tekinthető része a görög világban, míg a második évezred második felében jelentős görög település is történt az őshonos partján az Égei-tenger, Anatolia..
|