A háromfázisú tüzelés (vagy a háromlépéses tüzelés) vagy a vascsökkentés technikája az ókori görög kerámiagyártásban alkalmazott tüzelő technika, különösen a festett vázák esetében. A bronzkori hajók már a technika jellemző színezését mutatják: sárga, narancssárga vagy vörös agyag, barna vagy piros díszítéssel. Kr.e. 7. században a folyamat Görögországban (Korint és Athénban) tökéletesítette a folyamatot, amely lehetővé tette a rendkívül fényes, fekete, csúszásmentes felületek előállítását, amelyek a görög vázafestést uraló feketefigurák és vörösalakú technikák fejlődéséhez vezettek kb. 300 körül. A kortárs történések hiánya miatt a modern időkben kifejlesztett konvencionális nézet az volt, hogy a festett görög kerámia egyetlen tüzelést kapott, miután a formázott edényt megszárítottuk, majd festettük. De a tüzelésnek három fázisa volt, amelyek célja a tervezett színek megteremtése. Néha további színek festése történt a tüzelés után, különösen a fehérföldön és a hellenisztikus vázákban. Azonban az új tanulmányok anyagi bizonyítékot szolgáltatnak arról, hogy a kerámiát két vagy több különálló tüzeléssel készítették el, amelyben a kerámia többszörös tüzelési stádiumba került. A hagyományos nézetet részletesebben az alábbiakban ismertetjük, de a leírt fázisok különböző fűtési lehetőségeit szem előtt kell tartani. [Ókori Görögország][Bronzkor] |