A számítási elmélet, amelyet rekurzióelméletnek is neveznek, a matematikai logika, a számítástechnika és a számítás elmélete, amely az 1930-as években származott a számítható funkciók és a Turing-fokok tanulmányozásával. A terület azóta is kiterjed az általánosított kiszámíthatóság és meghatározhatóság tanulmányozására. Ezekben a területeken a rekurzió elmélete átfedi a bizonyításelméletet és a hatékony leíró leíró elméletet. A rekurzióelmélet által felvetett alapvető kérdések a következők: "Mit jelent a természetes számok funkciójának kiszámíthatósága?" És "Hogyan lehet a nem összeférhető funkciókat hierarchiába sorolni a nem kompatibilitási szintjük alapján?". A kérdésekre adott válaszok olyan gazdag elmélethez vezettek, amelyet még mindig aktívan kutatnak. A matematikai logika rekurziós elméletei gyakran tanulmányozzák az e cikkben leírt relatív kiszámíthatóság, redukálhatósági fogalmak és fokstruktúrák elméletét. Ez ellentétes a szubrekurzív hierarchiák, a formális módszerek és a formális nyelvek elméletével, amely a számítástechnika számítási teóriájának tanulmányozásában gyakori. A tudás és a módszerek között azonban jelentős átfedés tapasztalható e két kutatóközösség között, és nincs köztük szoros vonal. [A számítás elmélete][Bizonyítási elmélet] |